Az udvarhelyi kézilabdázás története

Vissza

Milyen múltból merítünk?

A székelyföldi, illetve a szorosabban vett székelyudvarhelyi kézilabdázás története még az 1930-as években indult. Ferencc Árpád, az udvarhelyi katolikus gimnázium testnevelő tanára az akkori Hargita Sportegyesületben szervezte meg a diáklányokból álló első nagypályás csapatot. 

A legelső, kézilabdázással kapcsolatos sporthír a Székely Közélet 1936 évi 31. számában jelent meg. Az írás megemlíti Ferencz Árpádot, akit a sportág helyi úttörőjének is tarthatunk – sajnos korán, harminchárom éves korában elhunyt. „A Hargita TE (...) a lányoknak is teret nyitott a sportolásra, megalapítván a női szakosztályának a kézilabda, hands-ball csapatát (...) és a lányok mindjárt az első napokban tömegesen jelentkeztek a csapatba való beiratkozásra. Jelenleg már 25 ifjú lány tréningezik lázasan és jókedvvel a kollégiumkerti pálya egészséges levegőjében Ferencz Árpád testnevelési főiskolai hallgató vezetése mellett” – írja az újság az udvarhelyi kézilabda születéséről és a gimnázium későbbi sporttanáráról.

Álló sor, balról jobbra: Nagy Piroska, Lukács Ilona, Bodrogi Elza, Ferencz Irén, Páll Ilona, Orbán Gizella, Ferencz Árpád tanár, Derzsi Ilona, Salamon Erzsébet, Varró Marcella, alsó sor: Varró Anikó, Schwarzenberger Erzsébet, Kováts Klára, Incze Margit, Bodrogi Margit, Schwarzenberger Etelka, Nagy Irma, Botár Irma, Horváth Erzsébet, Bodrogi Emma, Csíki Judith, Horváth Ibolya, Leiber Margit. 

A második világháború után már olyan erősségű csapat alakult ki, hogy 1946-tól kezdődően a legfelsőbb osztályban játszottak, egészen az ötvenes évek elejéig – akárcsak a férfi együttest, ezt a gárdát is Autosportnak hívták, a gimnázium és a tanítóképző diákjaiból állt, általában a középmezőnyben végeztek. Az ötvenes évek elején a női kézilabda lehanyatlott, a csapat kiesett az élvonalból – csak egy évtizeddel később, a hatvanas évek elején indult el egy olyan folyamat, ami a hatvanas-hetvenes évek sikerkorszakához vezetett.

A háború után összeverbuválódott az Autosport elnevezésű férfi csapat évekig Románia élmezőnyébe tartozott – ez a korszak jelentette az udvarhelyi férfi kézilabdázás első fénykorát.  

Eleinte Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet néven szerepeltek, majd 1947-től vették fel az Autosport nevet – abban az időben a megyei szakszervezet irányította a városi sportéletet, de jelzett évben a „Szállítmányi Vállalkozók” védnöksége alá került, patrónusaik a város gépjárműtulajdonoisai voltak, innen jött az Autosport elnevezés. Az Autosport elsőszámú csapata rendszeresen az A-osztály élmezőnyében végzett, 1949-ben pedig a második számú keret tartományi bajnokságot nyert.

Az Autosport 1948-ban, álló sor, balról jobbra: Nagy Sándor, Keszler Károly, Bardócz Béla, Kabdebó Sándor, Kovács Károly, Danis Ferenc, Elekes András, Egyed Gábor, Geréb Ferenc, lent: Demeter Jenő, Túrós Tibor, Török Ernő.

 

1950-től Szpartak Sportegyesület lett a csapat neve, azonban kiesett a legfelsőbb osztályból – ekkor viszont komoly utánpótlásnevelés kezdődött a városban, aminek hamarosan meglett az eredménye: 1957-ben ifjúsági országos bajnokságot nyertek az udvarhelyi ifik.

A felnőtt csapat a zónabajnokságban folytatta, majd visszajutott az A-osztályba. Nagy Sándor, Páhán Ernő és Danis Ferenc helyet kaptak a válogatott keretben is, ugyanakkor Udvarhelyen érett kitűnő kézilabdázóvá Barabás Árpád, aki az ötvenes években a Resicai CSM és a bukaresti C.C.A. (a mai Steaua elődje) játékosa volt, illetve többször szerepelt az akkor a világ élvonalába tartozó román nagypályás férfi kézilabda válogatottban is, világbajnoki ezüstérmes.

Az Autosport sikereivel párhuzamosan, a negyvenes évek végén és az ötvenes években nagyon komoly nagypályás kézilabda-oktatás volt a város egyik legrangosabb iskolájában, a gimnáziumban. Előbb id. Venczel László igazgató (1947 és 1950 között), majd id. Mészáros Imre igazgató (1950 és 1958 között), illetve Czikmántory Ottó (1951-ig dolgozott a gimnáziumban) testnevelés szakos tanár irányításával az iskola sportpályáján folytak az edzések. Czikmántory Magyarországról szerezte be az első labdákat, a stoplis cipőket, a negyvenes években készítették el az első kapukat is.

 

A hölgyek a legfelsőbb osztályban 1950-ig a középmezőnyben szerepeltek, majd kiestek, a tartományi bajnokságban játszottak – ebben az időszakban nagy szerepe volt a fejlődésben Tamás Ignác testnevelő tanárnak, akinek a kezei alól került ki gyakorlatilag az összes, később karriert befutott udvarhelyi kézilabdázó, illetve az ő nevéhez fűződik a Küküllő-parti kézilabdapályák létrehozása is. 1960-ban az Akarat Sportegyesület megalakította a női kézilabda szakosztályt, ekkor még egyetlen salakos kispálya (közben megtörtént a sportág átállása a nagypályáról a kispályára) állt a sportolók rendelkezésére. Ez az együttes 1961-ben már megnyerte az országos Voinţiada versenyt, ezt még három ugyanilyen cím követte a hatvanas években. 1964-ben avatta fel a város a kollégiumkertben az Akarat Sportkomplexumot, ettől kezdve ez a helyszín volt az udvarhelyi kézilabdázás bölcsője – még ebben az évben az együttes a Bârladon megrendezett döntőn kivívta a legfelsőbb osztályba való részvétel jogát.

Ebben az időben kerültek a csapatba Miklós Magdolna és Magyari Mária, a különböző korosztályokkal pedig olyan edzők foglalkoztak, mint Kerekes Árpád, Sándor József, Kacsó András vagy dr. Kinda László. Az együttes a legfelsőbb osztályból először kiesett, majd 1967-ben visszajutott és ott játszott a hetvenes évek végéig.

 

Máig legnagyobb eredményét az 1976-77-es idényben érte el, amikor Szabó Dénes edző irányításával a bajnokság bronzérmét szerezték meg. A csapatból állandó válogatottak voltak Miklós Magdolna és Magyari Mária, akik a román női kézilabda válogatott tagjaként több Európa- és világbajnokság mellett részt vettek az 1976-os Montreali Olimpián is, ahol Románia a 4. helyen végzett.

 

1979-től kezdődően azonban már csak a másodosztályban játszott az Akarat, egészen a kilencvenes évekig. Az 1980 decemberében átadott városi sportcsarnokban új lendületet kapott az udvarhelyi női kézilabdasport, teltházas mérkőzések zajlottak, de a legfelsőbb osztályba nem sikerült a feljutás.

A női kézilabdázás utolsó udvarhelyi fellángolása volt az 1997-ben megszerzett két ifjúsági országos bajnoki cím: akkor Mihályfalvi Ernő ifjúsági II-es, illetve Rigó Béla ifjúsági III-as korosztályú lánycsapata országos bajnoki címeket nyertek, mindkét esetben az udvarhelyi sportcsarnok adott otthont a döntő tornának. Ezután a női kézilabdacsapatot a helyi bútorgyár, a Famos Rt. tartotta fenn, az együttes Mihályfalvi Ernő irányítása alatt a másodosztályban szerepelt egészen 2001. évi megszűnéséig.

 

A kispályára való áttérés a férfiaknál később sikerült, mint a nőknél, csak a hetvenes évek elején jelentkeztek ennek az első csírái. A nyolcvanas években a város egyik gyára, a Tehnoutilaj védnöksége alá került a férfi kézilabdacsapat, amely a kilencvenes évek végéig a másodosztályban szrepelt, majd megszűnt. Az utánpótlásnevelést az 1971-ben létrejött Sportiskola biztosította, az 1980-ban átadott városi sportcsarnok pedig mai napig a kézilabdázók legfőbb otthona. Székelyudvarhely ezekben az időkben olyan játékosokat nevelt ki, mint például a kilencvenes években szép karriert befutott Csavar Zoltánt, Bartók Csabát – utóbbi évekig a spanyol élvonalban játszott (Ademar León), illetve a magyar férfi kézilabda válogatott oszlopos tagja volt.

 

A Székelyudvarhelyi ISK együttese 2005-ben Bakó Lajos edző vezetésével megnyerte az országos nagyifjúsági kézilabda bajnokságot – erre az együttesre alapozva az év nyarán megalakult a Székelyudvarhelyi Kézilabda Club, amely ősztől megkezdte szereplését a Román Nemzeti Bajnokság másodosztályában.

2007-ben feljutott a Nemzeti Ligába és a 2009/2010-es bajnoki idényben bemutatkozott a nemzetközi színtéren is, szerepelt a Challenge- és az EHF Kupában is.  

A romániai élvonalban töltött tíz év alatt az SzKC két bronzérmet (2012, 2013) és egy ezüstérmet (2011) szerzett, 2015-ben pedig megnyerte fennállásának első trófeáját, a Challenge Kupát.  

A klub saját nevelésű játékosai (Mihalcea Andrei, Tálas Huba) állandó válogatottak voltak, a korosztályos válogatottakba pedig rendszeresen behívták az udvarhelyi klub ifjú sportolóit. A klub felnőtt csapata azonban 2018 januárjában, dr. Verestóy Attila főtámogató-klubelnök halála után megszűnt.  

Habár nem játszott az SzKC-ban, de a székelyudvarhelyi, 2001 óta Szegeden, Veszprémben, Tatabányán, illetve Németországban és Lengyelországban is megfordult, kétszeres olimpikon Ilyés Ferenc (Miklós Magdolna fia) egyfajta utazó nagykövete lett a kisváros kézilabda-életének.  

A 2018-ban létrehozott Székelyföldi Kézilabda Akadémia születésénél is szerepe volt Ilyésnek, akárcsak az SzKC korosztályos csapatainak, edzőinek, illetve Székelyudvarhely városának – a Magyar Kormány támogatásával megvalósult akadémia tehát egy olyan székelyföldi településen kezdte meg működését ez év augusztusában, ahol több évtizedes hagyománya van e látványos és küzdelmes sportágnak.

Következő mérkőzések
felnőtt férfi A-osztály, elődöntő

10:00 Brassói D. P. Colibași sportcsarnok

felnőtt férfi A-osztály, elődöntő

12:00 Brassói D. P. Colibași sportcsarnok

felnőtt férfi A-osztály, elődöntő

10:00 Brassói D. P. Colibași sportcsarnok

Főtámogató
Magyarország Kormánya
Támogatók