Nagy elődök

Vissza

Több mint hatvan éve is volt országos ifibajnok csapatunk

Sok-sok évtizeddel ezelőtt Székelyudvarhelynek már volt egy ifjúsági bajnokcsapata kézilabdában, méghozzá nagypályásban.


Habár a maiakhoz az ifi 2-es és 3-as lánycsapat sikere (mindkettő 1997-ben volt), illetve a nagyifjúsági fiúk 2005-ös aranyérme (ebből a csapatból lett a későbbi SzKC magja) áll közlebb az időben, az 1957-es történet abból a szempontból egyedi, hogy a város akkor avathatott első alkalommal országos csapatbajnokot.


A kézilabdát a negyvenes-ötvenes években még nagypályán, a labdarúgópélyákon játszották. A pálya vonalazása más volt, de akárcsak a fociban, a régi kézilabdában is tizenegy a tizenegy ellen játszottak a csapatok. Székelyföldön ez a játék az 1930-as években jelent meg, Székelyudvarhelyen már ajkor megjelentek az elsős iskolai csapatok.


Az 1950-es évek elejétől a mostani Tamási Áron Gimnáziumban nagyon intenzív kézilabda-oktatás folyt, az iskola csapata egyre erősödött, ez pedig abban csúcsosodott ki, hogy 1957 június 2-án Székelyudvarhely első alkalommal országos csapatbajnokot avathatott. Az akkor elnyert, bronzból készült bányász-trófeákat ma is a gimnáziumban őrzik.


1957-ben először rendeztek középiskolások számára országos bajnokságot (a hivatalos megnevezése Középiskolák, Szakiskolák és Technikumok Országos Bajnoksága volt), ami egyben korosztályos ifjúsági bajnokságnak felelt meg, országszerte háromszáz csapat nevezett be.

A ifjúsági együttes a bajnoki, kék-fehér csíkos mezekben a bajnokság megnyerése után néhány nappal, felső sor, balról jobbra: Donáth Károly, Sebestyén Sándor, Mészáros Imre, Nagy Sándor, Barabás Árpád, Bertalan Ferenc, alsó sor: Sata László, Biró Károly, Kinda László, Kacsó Károly, Sándor József. A felvételről hiányzik Bedő László és Üveges Zoltán.

A mostani Tamási Áron Gimnáziumnak ekkor még Magyar Vegyes Középiskola volt a neve, nem megyerendszer, hanem tartományi rendszer volt az országban – a Maros Magyar Autonóm Tartományon belül a rajoni bajnokságot, majd a zónadöntőt is az udvarhelyi fiúk nyerték.


Az ötcsapatos országos döntőt Petrozsényben játszották le két nap alatt, öt csapat utazott: Bukarest (olyan későbbi világbajnokokkal soraiban, mint Cornel Oțelea, Gehorghe Coman, Ionuț Georgescu és mások), Jászváros, Tg. Jiu, Beszterce és Székelyudvarhely. Az első napon, június elsején a beszterceiek a sorsolás alapján két meccset játszottak: Jászvárost 8:4-re, Bukarestet 5:4-re verték, így ők jutottak a döntőbe. A másik ágon az udvarhelyiek 6:2-re verték Tg. Jiut. Az említett találkozók a petrozsényi stadionban voltak, füves pályán, de a döntőt a közeli Petrila város egyik salakpályáján játszották le.


A mérkőzés 12:0-ás félidő után 19:0-ra végződött, a beszterceieknek nem volt közük a játékhoz, a mérkőzésen nagyon kijött az udvarhelyiek erőnléti és taktikai fölénye – a bajnoki cím elsősorban annak volt köszönhető, hogy a csapat évek óta komoly, rendszeres edzésmunkát végzett a gimnázium sportpályáján. A meccsen egy arrafelé kiránduló udvarhelyi diákcsoport is megjelent, velük közös fénykép is készült a győztes döntő után. 


Az országos bajnok csapatból többen is ifjúsági válogatottak lettek (Barabás Árpád, Mészáros Imre, Kinda László, Sebestyén Sándor), Mészáros a felnőtt, nagypályás válogatottban is játszott, Barabás pedig világbajnokságra is eljutott román válogatottként, ahol ezüstérmes lett.

 

 

Következő mérkőzések
Főtámogató
Magyarország Kormánya
Támogatók