Nagy elődök

Vissza

Orbán István

1949. március 4-én született Székelyudvarhelyen. Hatévesen kezdett sportolni, illetve kézilabdát tanulni, gyermekkorában első edzője Keszler Albert volt, a gimnáziumba kerülve pedig Szabó Dénes tanítványa lett. Orbán 11 éves korában fertőző májgyulladást kapott, még nem vol felépülve teljesen, de edzésre jelentkezett – akkor került a kapuba, edzője tanácsára pedig ott is ragadt. 17 évesen már az ifjúsági válogatott cserekapusa volt, utána Bukarestbe került, ahol a fővárosi Universitatea, majd a Steaua kapusa lett, illetve a román nagyválogatotté. Ez a csapat a román kézilabda aranygenerációjának számított a hetvenes évek elején, Orbán 1970 márciusában tagja volt a Párizsban világbajnoki címet nyert román válogatottnak (a döntőben a Német Demokratikus Köztársaságot verték 13–12-re), négy év múlva pedig a Berlinben szintén diadalmaskodó nemzeti csapatnak (szintén az NDK volt az ellenfél, ekkor 14–12-re nyertek). 1977-ben a lengyelországi Universiádén súlyos lábszártörést szenvedett, többször megműtötték, formája már nem volt a régi, így abbahagyta játékoskarrierjét. Edzőként mind Romániában (Steaua, ASA Electromureș), mind pedig Magyarországon (Cegléd, Orosháza) tevékenykedett ifi- és felnőtt szinten. 1990 és 1995 között a román válogatott kapusedzője volt, Csehszlovákiában ez a csapat 1990-ben világbajnoki bronzérmet nyert (napjainkig ez a felnőtt férfi válogatott utolsó érme). 2008 és 2011 között a Székelyudvarhelyi KC kapusedzőjeként dolgozott.

Következő mérkőzések
Főtámogató
Magyarország Kormánya
Támogatók