Pályák története

Vissza

Sportolóink otthonai – kis udvarhelyi sportpálya-történet

Székelyudvarhely szabadtéri sportpályái elsősorban a Kollégium-kert (a mostani labdarúgópálya és a vasúti sín közötti rész) köré csoportosulnak – amikor szaladó, teniszező, futballozó vagy kézilabdázó gyerekeket, fiatalokat látunk, akkor gondoljunk arra, hogy Magyarósi Szőke József egykori kollégiumi rektornak a 19. század közepén elhintett gondolata szárba szökkent. Tulajdonképpen a város sportéletének egyik elindítóját tisztelhetjük az egykori kollégiumi tanárban. A Kollégium-kert volt Székelyudvarhely legelső olyan létesítménye, ahol sportolni, illetve a szabadidőt testmozgással eltölteni lehetett. Magyarósi Szőke József 1866-ban, nem sokkal halála előtt a Református Kollégiumnak adományozta a területet ún. "ifjúsági tanuló- és játszóhelynek".

Itt épült meg később a tornacsarnok (ma ez az asztalitenisz-terem), az akkori igényeknek megfelelő labdarúgópályát pedig 1923. augusztus 6-án avatták fel. Emellett kisebb sportpályák már léteztek a városban, például az 1910-es években a mai zöldségpiac helyén is volt egy olyan terület, ami alkalmas volt labdarúgásra.

1932-ben épült meg a fakerítéses, falelátós, jegenyefákkal körülvett, új labdarúgópálya a Kollégium-kerttől nem messze, pontosan a mai sportcsarnok helyén. Innen már komoly futballista- és kézilabdázó-generációk nőttek ki, a létesítmény egészen a hatvanas évek végéig szolgálta Udvarhely sportéletét.

A nagypályás kézilabda idején az említett Kollégium-kerti pályát és a fakerítésest használták. Az ún. fekete salakos pálya 1960-ban épült meg a Nagy-Küküllő bal partján, ez körülbelül a mostani Tomcsa Sándor utca tömbházainak és játszótérének helyén volt. Korábban ez a ferencesek gyümölcsöskertje volt, itt már kispályás kézilabdát játszottak, létrehozásában nagy érdeme volt néhai Tamás Ignác kézilabda-edzőnek.

Az Akarat pálya 1964-től a kilencvenes évekig létezett a mostani stadion mögött – két salakos kézilabdapálya, illetve teniszpálya is volt az Akarat-sportkomplexumban. Még a sportcsarnok megépülése után (ezt 1980 őszén adták át, addig majd egy évtizedig a váza, az ún. „halgerinc" állt a régi, fakerítéses sportpálya helyén) is sokáig használták nemcsak edzésre, hanem ifjúsági mérkőzésekre is.

A sportcsarnokot 1980. szeptember 27. óta használják az udvarhelyi sportolók. Története a hetvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor a város vezetősége, a városi sporttanács és az UCECOM együtt elhatározták, hogy a régi futballpálya helyére egy olyan csarnokot építtetnek, ami elsősorban ipari kiállításoknak adna helyet, de sportolni is lehetne benne.

Pénz azonban csak annyi volt, hogy a hetvenes évek közepén a terem váza készült el. A  „csontváz" ott árválkodott az új stadion és a művelődési ház között. Akkoriban (és később is) Nicolae Ceauşescu gyakran járt vadászni a környékre, s általában a stadionban szállt le a helikoptere.

A rossz nyelvek szerint idegesítette a hatalmas vascsövek látványa, s 1976-ban ráparancsolt Ubornyi Mihályra, az akkori polgármesterre (abban a rendszerben ezt a funkciót úgy hívták, hogy néptanácselnök), hogy szíveskedjenek befoglalni állami beruházásba a sportcsarnok építését és befejezni azt.

A következő években  a helyi elöljárók kilobbizták, hogy a csarnok ne csak kiállításoknak és pártgyűléseknek adjon helyet, hanem multifunkcionális legyen, magyarán sportolni lehessen benne, mert az mindenkinek jó.

 Volt akkor egyfajta összefogás a város gyárainak vezetői között, mert tudták, hogy a csarnokot „magunknak", a városnak építjük, s azt a néhány pártgyűlést le lehet nyelni, ha ez az ára annak, hogy hétről-hétre kézilabdameccsekre is járhatnának az udvarhelyiek.

Az építkezés elkezdődött, maguk a vállalatvezetők irányították azt, minden gyár csoportokat küldött az építkezésre. Érdekesség, hogy a játéktér padlóját szászrégeni deszkából készítették, a székek tartóvasait a Tehnoutilajban, az ülőkéket pedig a Matricagyárban. A csarnok homlokzatán levő dombormű Verestóy Árpád szobrászművész munkája.

Az avatóünnepség 1980. szeptember 27-én este fél nyolckor kezdődött, az akkori román női tornász válogatott (edzője akkor Károlyi Béla volt) bemutatót tartott. A nyolcvanas években főleg a másodosztályú női és férfi kézilabdacsapat, az Akarat és a Tehnoutilaj meccsein telt meg a csarnok, de tartottak itt pártgyűlést is, a rendszerváltás után sok más eseménynek, pl. koncerteknek is otthont adott. 2003-tól az első ligás futsalcsapatnak, 2005-től az SzKC-nak is ez volt az otthona.

A sportcsarnok egyik legnagyobb felújítása 1993-ban volt, ezt a város néhai Hosszú Attila vállalkozónak köszönheti, egy évre rá sakk-világbajnokságnak adott otthont a létesítmény. 2005. augusztus 23-án este az árvíz befolyt a csarnokba és elöntötte a játékteret. Egy évvel később felújították, azóta vannak a mostani székek és a játéktér, ebben a létesítményben nyerte meg az SzKC a Challenge Kupát 2015-ben.

A 2010-es évek elején két sportlétesítménnyel bővült a város: előbb az ún. EPAD-csarnok (a mostani Rákóczi Center) valósult meg magánkezdeményezésből, 2012-ben pedig állami beruházásból megépült a Bányai János Műszaki Kollégium sportterme.

Következő mérkőzések
felnőtt férfi A-osztály, elődöntő

10:00 Brassói D. P. Colibași sportcsarnok

felnőtt férfi A-osztály, elődöntő

12:00 Brassói D. P. Colibași sportcsarnok

felnőtt férfi A-osztály, elődöntő

10:00 Brassói D. P. Colibași sportcsarnok

Főtámogató
Magyarország Kormánya
Támogatók