Hírek részletei

Vissza

Szöllősi György: nem csak az Aranycsapat emlékét kell őriznünk!

Március 15. alkalmából egy nagy példaképről, a legismertebb magyarról, Puskás Ferencről beszélgetünk.  

A Székelyföldi Kézilabda Akadémia nemcsak a kézilabda, hanem más sportágak népszerűsítésében is szerepet vállal, illetve sportjellegű rendezvények szervezésében is részt vesz. Székelyudvarhely polgármesteri hivatalával és a Civil Kurázsi Egyesülettel karöltve március 15-én, nemzeti ünnepünkön vendégül látjuk Szöllősi Györgyöt, a Nemzeti Sport főszerkesztőjét, akivel közönségtalálkozót tartunk. A Puskás Ferencről szóló, több bővített kiadásban is megjelent könyv szerzőjével a legismertebb magyarról beszélgetünk.  

Szöllősivel interjút is készített honlapunk.  

Évente körülbelül hány Puskás Ferenccel és a magyar Aranycsapattal kapcsolatos megemlékezés, könyvbemutató, beszélgetés van ma Magyarországon?

Szerencsére fogalmam sincs. Az ebben a jó, hogy se szeri, se száma a megemlékezéseknek, emléktornáknak, kiadványoknak, emléktáblaavatóknak, koszorúzásoknak, dokumentumfilmeknek, vetélkedőknek. Ahogyan a legnagyobb művészeinkkel, történelmi személyiségeinkkel történik, úgy Puskást és az Aranycsapat hőseit is besorolta a a kollektív magyar néplélek abba a kánonba, amelynek tagjaként bárhol és bármikor felbukkanhatnak ezek a nevek, ezek az arcok egy tengerentúli magyar közösség vasárnapi iskolájának falinaptárán, egy törökszentmiklósi utcanévként, szobor alakban a Debreceni egyetem sportcsarnoka előtt vagy éppen a melbourne-i olimpiai parkban. Nekem az a dolgom, hogy ha egy-egy kezdeményezés eljut hozzám, legjobb tudásom szerint segítsem, támogassam, de minél többen, minél több felé emlékeznek tisztelettel és büszkeséggel a magyar futball világhírű hőseire, annál nagyobb az esély, hogy a következő nemzedékek számára is mondanak majd valamit ezek a nevek. Nem félek egyébként attól, hogy nem így lesz.

Fakul-e az Aranycsapat emléke ma Magyarországon vagy még jobban divatba jön? Magyarország labdarúgó akadémiáin ma az edzők Puskással, Bozsikkal, Grosiccsal példálóznak inkább, vagy inkább Cristiano Ronaldót vagy Messit, netán mást tesznek meg példaképnek?

Az örök értékek, a művészet és a sport klasszikusai egyre fényesebben ragyognak, minél inkább leválik róluk a hétköznapok múlandó hordaléka. Az idő rostáján kihullik, ami értéktelen, és fennmarad, ami értékes. Ma már világosan látszik, hogy Puskásék néhány rekordja, egy-egy eredménye évtizedek múltán is tiszteletet parancsol, s annyi újat, annyira műs minőséget hoztak a futballba a magyar  játékosok és edzők, hogy ma már minden sportág- és taktikatörténeti könyv vaskos fejezetet szentel az Aranycsapat és a magyar mesterek forradalmának. A gyerekek fogékonyak a jó példára, szívesen tanulnak a mai külföldi, a mai magyar és a klasszikus nagy magyar sztároktól is, és meggyőződésem, hogy lehet is mit tanulni Ronaldótól, Grosics Gyulától és Juhász Rolandtól is. Mást és mást, kitől többet, kitől kevesebbet, de lehet.

Az elmúlt húsz évben rengeteg idődet és energiádat áldoztad Puskás Ferenc és a magyar Aranycsapat népszerűsítésére, az ehhez kapcsolódó tárgyi örökség rendezésére? Mennyire sikerült ez, helyére került-e minden?

Messze nem került a helyére minden, de talán sikerült egy folyamatot elindítani, és  néhány látványos eredményt is elérni, mint amilyen Puskás Ferenc gazdag tárgyi örökségének a hazaszállítása Spanyolországból, vagy a FIFA Puskás-díj kijárása a világszövetségnél. Magyarországon évtizedek teltek el úgy, hogy messze nem szerepelhetett az őt megillető helyen az Aranycsapat teljesítménye a hazai kulturális és szakmai közéletben, nyilvánosságban, szakirodalomban, ezt  roppant mulasztást sokáig kell még törlesztenünk, sok kutatás, értékőrző munka vár még ránk, remélem, és remélem, minél többen csatlakoznak ehhez a munkához. És nem csak az Aranycsapat emlékét kell őriznünk. Minden klubnak, városnak, egyesületnek, még a falusi kluboknak is megvan a maga történelme, a sportújságíró-szövetséggel éppen azért indítottuk el a Nagy Béla-programot, hogy egy-egy emlékszoba, kisebb kiállítás, egyesületi évkönyv is elkészülhessen, megjelenhessen, és remélem, a nagy szövetségek, sportegyesületek is egyre többet áldoznak majd a saját múltjuk, archívumuk méltó ápolására.

Mi az, amit ezzel kapcsolatosan még meg szeretnél valósítani?

Puskás-ügyben még előttünk áll az új Puskás Aréna múzeumának berendezése, és a felcsúti Puskás Intézet hatalmas anyagának feldolgozása, bemutatása és hozzáférhetővé tétele az oda tervezett új látogatóközpontban, könyvtárban, archívumban. És persze a játékfilm, amely minden eddiginél szélesebb közönséghez juttathatja el Puskás Ferenc lenyűgöző sztoriját, a fiatalabbak számára is befogadható és értelmezhető műfajban.

Amikor közönségtalálkozót, illetve könyvbemutatót tartasz Puskásról, mint szoktál a legjobban hangsúlyozni?

Lehetőleg azt, amire a közönség kíváncsi. Vigyáznom is kell, hogy ne mondjak el mindent, amit szeretnék, mert akkor alig lehetne véget vetni ezeknek a beszélgetéseknek...

Szöllősi Györggyel, a Puskás-könyv szerzőjével pénteken, március 15-én 18 órától a Tamási Áron Gimnázium Nyirő József-dísztermében tartunk közönségtalálkozót és könyvbemutatót. Szöllősi a Puskás Intézet alapítója, a Nemzeti Sport és a FourFourTwo futballmagazin főszerkesztője, a magyar futballhagyomány nagykövete, aki írt könyvet Czibor Zoltánról (Dribli az égig, 1997), majd 2005-ben, még Puskás Ferenc életében jelentette meg a legismertebb magyar futballistáról szóló könyvét. A kötetnek utóbb több bővített kiadása, illetve angol fordítása is megjelent, a szerzőnek ugyanakkor jelent meg Puskás-életrajza Lengyelországban, illetve francia, orosz és német nyelven is. 

A közönségtalálkozóra a belépés ingyenes!

Tooltip text
Következő mérkőzések
Főtámogató
Magyarország Kormánya
Támogatók